Motivációk a futáshoz

Időről időre tisztázni kell magunkban, hogy miért is futunk. Jó ezeket időnként felfrissíteni, mert bizony vannak napok, amikor nehéz elindulni a nyirkos-latyakos vagy éppen dögmeleg időben. Nem könnyű hajnalban kelni és nem könnyű este sem futni, amikor leszívott aggyal hazaérünk a munkahelyünkről és már csak dögleni szeretnénk. Tisztán kell látni a céljainkat, a motivációnak pedig szinte az agyunkba kell égnie ahhoz, hogy ne inogjunk meg.

Először is: a motivációk ügye személyes dolog -  egy kicsit olyan, mint a hit: mindenkinek magának kell „megvilágosodnia” és kialakítania a meggyőződését. Mégis: vannak olyan univerzális igazságok, amik mindenkire nézve igazak és segíthetnek az elszántságunk ébrentartásában. Ezekről lesz szó itt.

Egészség: szeretnénk majd külön írni egyszer erről, mert olvastam egy lenyűgöző  könyvet a futásról, ahol fejezeteken át sorolták szemléletes példákkal alátámasztva a futás jótékony hatásait. Így most csak röviden: a futás elképesztő módon fitten tart és fiatalít. Legelső helyen említendő, hogy erősíti a szívet és a vérkeringést, akiknek korábban szív-vagy érrendszeri problémái, vérnyomásproblémái voltak, azoknak a rendszesen kocogással ezek a problémái megszűntek vagy jelentősen csökkentek. A szervezet ellenállóképessége jelentősen megnő. A tüdőbetegség, cukorbetegség esélye kábé a nullával egyenlő. Lévén, hogy a stresszt levezeti a futás, a pszichoszomatikus eredetű betegségek esélye is kisebb. Több kutatás támasztja alá, hogy az összegészségi mutatókat tekintve egyszerűen a futás a legjobb: magasan veri a többi sportágat, pl. a divatos fitneszedzéseket vagy a gyúrást. A futás a harmadik legjobb gyógyszer a hit és a nevetés után: gyakorlatilag bármilyen betegsége van valakinek, ha elkezd rendszeresen kocogni, szinte borítékolható, hogy javulás következik be az állapotában. (Persze szívbetegek vagy súlyosabban betegek előbb konzultáljanak az orvosukkal.)

Jó alak: Kinek ne lenne fontos a jó alak? Nők is, pasik is szeretik, ha jól néznek ki, karcsúak, izmosak, feszes a bőrük és nincsenek rejtegetni való zsírpárnáik és úszógumijaik. Egész egyszerűen nem létezik még egy sport vagy módszer, amivel gyorsabban lehetne ledolgozni a felesleges zsírt egészséges és tartós módon. Ha valaki fogyni akar, semmi másra nincs szüksége, minthogy elkezdjen rendszeresen kocogni és lehetőleg egy kicsivel kevesebbet egyen. Amíg nem futottam, jócskán volt rajtam felesleg, utáltam strandolni, de mióta a futás az életem része (és a kajára is figyelek), azóta XS-es, S-es a méretem, örülök az alakomnak, szeretem, hogy válogathatok a ruhák közt és a strandon sem érzem már zavarban magam. Nők számára egyetlen kényes pontja van a sok futásnak és a fogyásnak: a ruhamérettel együtt sajnos a melltartóméret is csökken – de valamit valamiért…

Jó közérzet, kikapcsolódás: A futás közben felszabaduló endorfin és dopamin, a boldogsághormonok termelődése olyan eksztatikus élményt és tökéletes kikapcsolódást tud nyújtani, hogy a nap hátralevő részére vagy akár több napra is feltölti a jókedv- és boldogságtankunkat üzemanyaggal. Hogy ez a pillanat kinél mikor következik be, mikor kezd el szárnyalni, ez változó. Nálam, mióta rendszeresen futok 20-25-30 km-t, gyakran a tizedik kilométernél kezdődik ez az érzés. Ilyenkor jön az a meditatív állapot, amiről a Hogyan éljük túl…? című részben írtam. Az, amikor úgy érzem, hogy az ég és a föld összeér és teljes a harmónia. Ahhoz, hogy élvezetes legyen a futás, el kell érni egy bizonyos edzettségi állapotot, de ez pár hónap fokozatos, lassú, nyugis kocogással szerintem elérhető. A lényeg az, hogy tilos erőltetni a futást! Csak úgy és addig, ameddig jólesik. És csak lassan! Minek rohanni?! :) Nem beszélve arról, hogy a mögöttünk levő kellemetlenségek, stressz, nyűg és para elfelejtésére vagy feldolgozására is remek megoldás a futás. Márcsak azért is, mert szabad levegőn vagyunk, többnyire zöldövezetben, tavasztól őszig még a nap is süt és termeli szépen a D-vitamint meg a jókedvet.

Verseny magammal: A magammal való versenynek egyik dimenziója a fegyelmezettség: az jelenti a kihívást, hogy le tudom-e győzni a lustaságot, a kényelmességet, a tespedést. Én egy kényelmes, eredendően lusta, későn kelő, lassú csaj vagyok. Nem vagyok pörgős típus, nem vagyok valami aktív általánosságban véve. A futás viszont ritmust, rendszert vitt az életembe. Szabályokat, követelményeket kellett felállítanom magammal szemben és edzéstervet barkácsoltam. Ha kellett, korán keltem, ha meg nem tudtam felkelni, akkor este mentem futni meló után, kissé leszívott aggyal. A magammal való verseny másik dimenziója a teljesítmény: hol vannak a saját határaim? Képes vagyok-e megcsinálni a maratont? Mit tudok kihozni a testemből, ha az állóképesség a kérdés? A teljesítmény pedig elsősorban időben és távban mérhető.  Mérhetem az időt, hogy egy óra alatt mennyit tudok futni, javul-e a teljesítményem, gyorsulok-e. Mérhetem a távot: tudok-e egy kicsit hosszabbat futni, mint múlt héten? Próbáljuk ki! És így jutottam el fokozatosan az első 5 kilométertől a bűvös 10 kilométerig, majd a félmaratonig és a maratonig.

Tanulok az életről: úgy gondolom, hogy a futásnak köszönhetően sokat tanultam az életről is. Az előzőekhez visszakanyarodva ugye az egyértelmű, hogy rengeteget tanultam a fegyelmezettségről, a saját teljesítményemről, a saját testem működéséről és határairól. Megtanultam, hogy annyit kapok a futástól, amennyit beleadok – csodák nincsenek, de a rendszeres és lelkiismeretes edzésnek megvan a maga csodálatos végeredménye. Tanultam alázatot: nem egyszer volt, hogy futás közben nevetséges futóstílusú vagy kissé dagi vagy idősebb futók simán leelőztek, pedig nem hittem volna. Tiszteletreméltó teljesítményeket látok vagy hallok róluk: Nemrég egy idős pasit láttam, aki heti 100-at nyom le. És hány 70-80 éves maratonistáról hallottam, akik szuper kondiban voltak! Mások kitartása és lelkesedése csodálattal tud eltölteni és sokat tudok tanulni mások hozzáállásából, szorgalmából.

Verseny másokkal: Számomra ez a dolog legérdektelenebb része, de nyilván van, aki arra is gyúr, hogy az eredménylistán előkelő helyet érjen el és legyőzze az ismerőseit. Ez engem hidegen hagy, de azért annak persze örülök, ha a mezőny első részében végzek és természetesen az is nagy öröm volt, hogy első maratonomon  20 percet vagy még többet is rávertem ismert emberekre, sztárocskákra. :)