Futás: Újratervezés

Avagy újrakezdés a térdproblémák után...

Végre felavattam az immár lassan egyhónapos futós tetkómat és végre eljött az a pillanat, hogy nem ért ismét az a keserves csalódás egy-két km után, hogy elkezd fájni, majd egyre elviselhetetlenebbül fáj a térdem. Ez nagyon nagy öröm.

Korábban valahogy úgy álltam hozzá, hogy kissé lenéztem a 8 km alatti futásokat, mondván, hogy ennyiért szinte nem is érdemes átöltözni és elindulni. (Hozzátenném, hogy itt az ÉN rövid futásaimról van szó, de mások, kivált kezdő futók rövid edzéseit igenis tisztelem és értékelem.) Nemrég viszont már olyan súlyosak lettek a térdproblémáim, hogy kénytelen voltam egy körülbelül egy hónapos kényszerpihenőt tartani. Ez azért lelkileg is kissé hazavágott. Hiányzott az a kikapcsolódás, az a háborítatlan nyugodtság és béke, amit futás közben szoktam érezni. Másfél hete szombaton és vasárnap merészkedtem ki először futni és hihetetlenül boldoggá tett az a kétszer 4 km, amit sikerült úgy abszolválnom, hogy közben nem kezdett el fájni a térdem. (Többet nem mertem futni elsőre.) Ez valóságos csoda, hiszen a pihenő előtt hetekben már szinte az első két kilométer után elkezdődött és egyre erősödött a térdfájdalom, míg végül rálépni sem tudtam futás közben.

Őszintén szólva nem sokra tartom az orvosok tudományát. (Kábé csak a sebészek, esetleg a macerásabb szüléseket levezető szülészek jelentenek kivételt.) Úgy gondolom, hogy a betegségek jó része pszichés vagy életmódbeli problémákból eredeztethető. Ezek pedig hittel, reménnyel, nevetéssel, megfelelő táplálkozással és sporttal gyógyíthatók, nem pedig tablették, kapszukák, antibiotikumok, kenőcsök tömkelegével.
Ennek ellenére ezúttal én is elmentem egy ortopéd dokihoz, hátha...

A pocakos, esztékás ortopéd fődoki a térdemet csavargatva és rángatva csak annyit tudott nagy szakértelemmel mondani, hogy „nem érzek semmi problémát a térdében, ne fusson, hanem biciklizzen és ússzon“. Köszi. Majdnem szemberöhögtem, hisz előre tudtam, hogy pont ezt a "szakszerű" tanácsot adják majd. Ennél még én is nagyobb szakszöveket nyomtam volna le az iliotibiális szalagszindrómáról vagy a futótérdről. Hozzátette, hogy ha nem javulna, majd elküld ultrahangra. - Nem tudna már most beutalót adni? – kérdezem. - Végülis adhatok – vonja meg a vállát – úgyis időbe telik, míg időpontot kap rá. Ez volt július közepén. Lementem az UH-ra időpontért és mondták, h szeptember végéig teljesen be vannak táblázva. Köszi, magyar egészségügy! Rengeteg, irtó sok járulékot fizettem be már életem során és cserébe ezt a „szolgáltatást“ kapom, ha netán évente egyszer igénybe veszem (venném). Végül aztán hagytam az egészet a csudába és folytattam a saját terápiámat: pihenek, beszedem este az ízületvédő ArthroGuard-ot, tornázok, erősítem a combizmokat és a csípőt, néha fürdősós vízben fürdök, kerülöm a térdet terhelő mozgástípusokat, pl. a lépcsőzést.

És úgy tűnik, hogy hatékony volt ez a kis terápia. Már többször voltam futni, lassan emelgettem a távokat is. Optimista vagyok és nagyon bízok benne, hogy ha ezúttal nagyon okosan, a fokozatosság és a rendszeresség elvét szigorúan és vasfegyelemmel betartva (!) futok, akkor ismét teljesen rendbejön a térdem. Méghozzá annyira, hogy sort keríthetek a harmadik maratonomra is idővel.

Korábban írtam egy kis összefoglalót a futókat gyakran érintő sérülésekről, ITT elolvasható.

Plusz: egy hasznos ábra:

http://www.therapeuticassociates.com/sports-medicine/common-running-injury-symptoms/