Eljött végre a nagy nap. MA futom le. Ma LEFUTOM. Mit érdemes észben tartani a nagy izgalmak közepette?
A nagy nap reggelén reggelizzünk meg, éljenek a szénhidrátok, főleg a lassan felszívódóak. Csak semmi szokatlan kaja, lehetőleg tejtermékmentesen, nehogy kellemetlenséget okozzon. Igyunk reggel még sokat, de közvetlenül a verseny előtti egy órában már ne olyan sokat, mert akkor esetleg "ki kell mennünk" futás közben is. Csak a jól bejáratott ruháinkban fussunk lehetőleg. Én előző nap vettem új sportzoknit – na ettől lett vízhólyagom. :) Aki zenével edz, az vigye most is, mert hosszú az a 4-5 óra. A barátok, családtagok inkább a maraton második felében szurkoljanak az út mellett, mert akkor kell csak igazán a biztatás.
Időben induljunk el! Még a notórius késők is - mint például én - , időben induljanak el, mert a végén úgy járunk, mint az az újságíró, aki elkésett, a 7 km-esekkel együtt startolt, de azt hitte, hogy ez még a maratoni rajt. Amikor megkérdezte a mellette futót, hogy ő mennyi idő alatt akarja lefutni és az illető azt mondta, hogy úgy 35 perc alatt, akkor igencsak elcsodálkozott. :D
Menjünk el vécére! Ugyan valószínűleg lesznek menetközben is kihelyezett toi-toi vécék, azért menjünk el előtte is, mert jobb, ha közben nem kell kiesnünk a futás ritmusából meg hangulatából a szükség miatt. Szóval időben álljunk be a vécé előtti sorba, közben pedig beszélgessünk és nyújtsunk!
Melegítsünk be, nyújtsunk a rajt előtt! Nehogy elfelejtsük a verseny hevében a nyújtás aranyszabályát, mert megisszuk még a levét.. Kocogjunk egy keveset (sztem fél vagy egy kilométert) és jöhet a szokásos nyújtás jó 10- 15 percig. (Nekem megvolt előtte a 700-800 méter kocogás, mert Dani szerencsére a rendes szemüvegében indult el futni, szóval vissza kellett futnom a kocsihoz és kicserélnem a szemüveget a napszemüvegére. :) )
Ne fussuk el az elejét! Ne fussuk el az elejét! Ne fussuk el az elejét! :)
Minden egyes frissítőállomáson frissítsünk, együnk-igyunk egy keveset, mert nagyon kell az energiautánpótlás, a vércukor szintentartása. Egy kis vizet szerintem 2-3 kilométerenként igyunk és 4-5 kilométerenként jöhet egy kis energiaital, banánkarika, szőlőcukor, vagy az egyéni frissítőnk, amit leadtunk előre a szervezőknek vagy a szurkolóinknak. Ez lehet a kedvenc energiaszeletünk, csokink, sportitalunk vagy egy kis müzliszelet, gumicukor).
A maratoni fal: sokaknak 30 km táján (főleg ha eddig nem nagyon futottak 30 km-nél többet) egyszerre nagyon nehéz lesz a futás, ólomlábúak lesznek, egyszerűen elfáradnak és holtpontra jutnak. Ezen túl kell lendülni, lehetőleg ne álljunk meg, inkább csak váltsunk nagyon lassú kocogásra, esetleg nyújtsunk egy kicsit. Ne adjuk fel, gondoljunk arra, hogy ezért dolgoztunk egész évben és milyen öröm lesz átvenni a jól megérdemelt érmet, fogadni a gratulációkat és büszkén elmondani, hogy igen, megtettem, lefutottam a klasszikus távot...
A célbaérés utáni eufóriát semmivel sem lehet összehasonlítani! És utána még egy hétig a hetedik menyországban fogjuk magunkat érezni... :)
És hát: ha még észnél vagyunk a maraton utáni nagy örömködésben, akkor lazítsunk és nyújtsunk levezetésképp. A lépcsőzés nem lesz másnap leányálom, lehet, hogy a gyaloglás sem, hát még ha elmarad a maraton utáni kis nyújtás. :)
Időben induljunk el! Még a notórius késők is - mint például én - , időben induljanak el, mert a végén úgy járunk, mint az az újságíró, aki elkésett, a 7 km-esekkel együtt startolt, de azt hitte, hogy ez még a maratoni rajt. Amikor megkérdezte a mellette futót, hogy ő mennyi idő alatt akarja lefutni és az illető azt mondta, hogy úgy 35 perc alatt, akkor igencsak elcsodálkozott. :D
Menjünk el vécére! Ugyan valószínűleg lesznek menetközben is kihelyezett toi-toi vécék, azért menjünk el előtte is, mert jobb, ha közben nem kell kiesnünk a futás ritmusából meg hangulatából a szükség miatt. Szóval időben álljunk be a vécé előtti sorba, közben pedig beszélgessünk és nyújtsunk!
Melegítsünk be, nyújtsunk a rajt előtt! Nehogy elfelejtsük a verseny hevében a nyújtás aranyszabályát, mert megisszuk még a levét.. Kocogjunk egy keveset (sztem fél vagy egy kilométert) és jöhet a szokásos nyújtás jó 10- 15 percig. (Nekem megvolt előtte a 700-800 méter kocogás, mert Dani szerencsére a rendes szemüvegében indult el futni, szóval vissza kellett futnom a kocsihoz és kicserélnem a szemüveget a napszemüvegére. :) )
Ne fussuk el az elejét! Ne fussuk el az elejét! Ne fussuk el az elejét! :)
Minden egyes frissítőállomáson frissítsünk, együnk-igyunk egy keveset, mert nagyon kell az energiautánpótlás, a vércukor szintentartása. Egy kis vizet szerintem 2-3 kilométerenként igyunk és 4-5 kilométerenként jöhet egy kis energiaital, banánkarika, szőlőcukor, vagy az egyéni frissítőnk, amit leadtunk előre a szervezőknek vagy a szurkolóinknak. Ez lehet a kedvenc energiaszeletünk, csokink, sportitalunk vagy egy kis müzliszelet, gumicukor).
A maratoni fal: sokaknak 30 km táján (főleg ha eddig nem nagyon futottak 30 km-nél többet) egyszerre nagyon nehéz lesz a futás, ólomlábúak lesznek, egyszerűen elfáradnak és holtpontra jutnak. Ezen túl kell lendülni, lehetőleg ne álljunk meg, inkább csak váltsunk nagyon lassú kocogásra, esetleg nyújtsunk egy kicsit. Ne adjuk fel, gondoljunk arra, hogy ezért dolgoztunk egész évben és milyen öröm lesz átvenni a jól megérdemelt érmet, fogadni a gratulációkat és büszkén elmondani, hogy igen, megtettem, lefutottam a klasszikus távot...
A célbaérés utáni eufóriát semmivel sem lehet összehasonlítani! És utána még egy hétig a hetedik menyországban fogjuk magunkat érezni... :)
És hát: ha még észnél vagyunk a maraton utáni nagy örömködésben, akkor lazítsunk és nyújtsunk levezetésképp. A lépcsőzés nem lesz másnap leányálom, lehet, hogy a gyaloglás sem, hát még ha elmarad a maraton utáni kis nyújtás. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Jöhetnek a kommentek, tanácsok, kérdések!