Futás télen

Nem mondom, hogy egyszerű vagy hogy könnyű nekiveselkedni a téli futásnak/kocogásnak. A gyerekkorből kinőve sokan először elrettenve gondolunk arra, hogy vannak, akik télen is futnak. Én is így voltam vele. De utánakérdeztem a témának, utánaolvastam, aztán múlt télen valahogy nekiveselkedtem és végigfutottam a telet. Remélem, idén is lesz hozzá kitartásom! :)  Ha lankad a kedvem, sokszor arra gondolok, hogy gyerekként is mennyit voltunk kint a hóban: szánkóztunk, hóembert építettünk, hógolyóztunk. És túléltük! Sőt, mi több: sok szép, maradandó emlékkel gazdagodtunk.

Most már tehát tapasztalatból tudom, hogy a téli futás kivitelezhető és mindenképpen megéri, mert sok szép (futó)élménnyel lehetünk gazdagabbak és nem utolsósorban nem esünk ki tavaszra a gyakorlatból. 

És persze titokban büszkék lehetünk arra, hogy mi is olyan kemény legények vagyunk, mint Rocky, aki hóban-fagyban is kőkeményen edzett. 

További plusz hozadéka a magamfajta fázósoknak és megfázósoknak, hogy érezhetően jobban fogjuk bírni a hideget, nem didergünk folyton és a hosszú tél során nem (vagy csak alig) fázunk meg. Persze ehhez be kell tartani néhány aranyszabályt.

A titok nyitja a megfelelő öltözék

Evidens, hogy télen külön figyelmet fordítunk az öltözékre. A hideg, a szél, esetleg az eső/hó elől védve kell lenünk, de ez nem azt jelenti, hogy három irhabundát kell magunkra venni, mert úgy meg nem lehet mozogni. Elég egy-két jól megválasztott ruhadarab, ami elég jól kint tartja a hideget, pl. hosszú, vastagabb futógatya, felülre a sporttrikó (lányoknak sportmelltartó) fölé egy hosszúujjú technikai póló, esetleg még egy rövidujjú póló is, arra pedig jöhet egy futópulcsi és/vagy széldzsekiszerű felső. És a kiegészítő sapka-sál-kesztyű. Fontos tudni, hogy a test hőjének döntő többsége a fejünkön és a törzsünkön keresztül távozik. Így hát a sapka hordása és a törzs megfelelő „burkolása” a legalapvetőbb. Meg a sál és a kesztyű. Még aki utál is sapkát hordani (mint én), vegyen erőt magán és húzzon sapkát, mert nagyon-nagyon fontos.

Célszerű a Decathlonból beszerezni a ruhákat, hiszen a célnak teljesen megfelel a viszonylag olcsó és jó minőségű Kalenji márka. Sapkát, sálat, kesztyűt pedig egy átlagos boltban is vehetünk. Persze, aki megteheti, nyugodtan vegyen méregdrága Asics vagy Saucony termékeket a Spuri futóboltban vagy a Nyúlcipőboltban, mi meg sárgulunk az irigységtől. :)

     

  Kályhától kályháig  

     

A megfelelő öltözék mellett a másik nagy titok a „kályhától kályháig” futás: még otthon, a jó melegben kell bemelegíteni, aztán kilépve rögtön kocogni kezdeni. A futópályán vagy máshol letudott körök után sincs megállás, nincs szabadtéri nyújtás! Rögtön haza kell kocogni és otthon nyújtani és lazítani, aztán sürgősen egy forró fürdőt venni vagy lezuhanyozni, majd száraz ruhába öltözni.

És még 8 hasznos tipp:

1. A levegőt az orron át vegyük lehetőleg vagy kössünk sálat a szánk elé.

2. Nagy hidegben az arcunkat krémezzük be valami zsírosabb krémmel. Mert még a végén olyan cserzett arcbőrünk lesz, mint a cowboyoknak a westernfilmekben.

3.  Futás után ilyenkor még fontosabb az energiapótlás, folyadékpótlás, vitaminpótlás, evés, ivás, forró tea.

4. Egy forró fürdő tökéletes a regenerálódásra.

5. Hosszabb távra persze télen is vigyünk magunkkal innivalót, csak vigyázzunk, hogy ne fagyjon meg. :)

6. A tél az egyenletes, lassabb futások, laza kocogások ideje. Nem célszerű és nem is veszélytelen például iramjátékos futást mímelni hóban-sárban-jégben. Lassú tempójú, de rendszeres futásainkkal viszont ügyesen lehet szaporítani télen is a kilométereink számát, így tavaszra sem punnyadunk el.

7. Nagyon nagy hidegben szerintem 10 km-nél többel ne sanyargassuk magunkat  -  szerintem inkább kevesebbet, de többször fussunk ilyenkor. A“ritkán, de sokat“ nem javallott, hiszen akkor nagyon átázunk, átfázunk.

8. Mínusz tíz fokig nem gond a futás, azalatt már tényleg csak eszkimóknak javasolnám, bár erről is megoszlanak a vélemények.

Csak elindulni nehéz. Néha el kell mormolni egy-két imát futás előtt..

De nem fogjuk megbánni, hogy elindultunk, mert a téli futásnak sajátos hangulata és különleges varázsa van!

(A téli futások is maradandó, kellemes és mosolyogtató emlékek lehetnek. Én például jól emlékszem a havas BEAC-pályán mínusz tíz fokban lefutott köreimre, amikor rajtam és Danin kívül csak egy félpucér mazohista macsó körözgetett. Vagy amikor csak én futottam a BEAC-on, mellettem pedig a kispályákon a nagy hidegben az elmaradhatatlan esti focit nyomatták a srácok. Időnként a vadkacsákat kellett kerülgetnem, mert vicces módon, télen rendszeresen leereszkedtek a pályára és ott totyogtak fel-alá. Vagy emlékszem a december 24-i reggeli futásomra is a ködös, de mégis szép Rába-töltésen, amikor már lélekben az esti ünnepre készültem. Vagy arra, amikor a két ünnep között (vagy már január elején volt?) a környékbeli falvakon futottam át, a kis motyómban (ferdén magamra csatolható kis táskát kaptam Istiéktől a hosszú futásokra) vittem italt és gumicukrot,futás közben pedig egy Fábry-felvételt hallottam, aki arról anekdotázott, hogy gyerekkorában hogy készültek a szülei a karácsonyra. Kiválóan szórakoztam. :))

Szoktak Mikulás-futást is rendezni, Budapesten is. A Nyugatinál egyszer én is láttam egy halom félpucér mikulást a körúton nyargalni.  Bizony, ezek nem a jól megszokott 120 kilós, nagypocakos mikulások voltak. :)