Futócipő- és futóruhagyűjtés indul

Szokták mondani, hogy a futás a legolcsóbb sport. Ki tudja, hogy igaz-e? Annyi biztos, hogy mi, akik kissé belebolondultunk a sportágba, jócskán áldozunk rá pénzt is. Jól tudjuk, hogy mélyen a pénztárcába kell nyúlni, ha jó futócipőt és kellemes, szellőző anyagból készült technikai pólót, futónadrágot és egyéb ruhadarabokat szeretnénk, amikkel még kellemesebb élmény a futás. Az átlagkeresetű embernek sem egyszerű ezeket kikalkulálnia a fizetéséből, nem beszélve a kifejezetten alacsony jövedelmű emberekről, családokról.

Most itt a lehetőség, hogy használt, de jó állapotú futócipőinket és futóruháinkat átadjuk azoknak, akik egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy futócuccokat vásároljanak.

A BSI közzétett egy felhívást, hogy az április 21-i Vivicittá Városvédő Futás alkalmából gyűjtést szerveznek és április 5-től lehet leadni az adományokat a BSI irodában. Április 21-én, a verseny napján is le lehet adni az adományozni kívánt futócuccokat a Margitszigeten. 

Tudom, hogy milyen nehéz megválni a hőn szeretett, sokat látott futócipőktől, amikhez annyi érzelem és tapasztalat köt minket. Sokan inkább elraktározzák a használt futócipőt és abban mennek kirándulni vagy kertészkedni. De ha eladományozzuk, sokkal nagyobb örömöt fog okozni a tudat, hogy mást is hozzásegítünk a futás élményéhez és az egészség fenntartásához. Erre épp a szegényebb sorsú családoknak van nagyon nagy szüksége.

Magyarországon még sajnos nincsen ilyen "Give running" alapítvány...

De addig se üljünk a babérjainkon, inkább adományozzunk futást!

Adjuk le a használt futócuccokat a gyűjtéseken vagy adjuk oda rászoruló rokonainknak vagy ismerőseinknek!

Napsütésből lámpafénybe Asics Gel 3030-cal

„Ebben fogod lefutni a maratont” – jelentette ki határozottan az eladónő, amikor megvettem az Asics Gel 3030-at. Mire én: „Hát ez egyáltalán nem biztos, sőt! A GT 2170 akkora szívás volt az elején, hogy két hónap kellett, míg beleszoktam. Ha a Gel 3030 is véletlenül ilyen gáz lenne az elején, akkor maradok a mostanra természetesen már jól bejáratott (sőt kitaposott) GT 2170-nél.” Hát jelentem, nem maradok a réginél.

Tegnap ugyanis lefutottam az utolsó „nagyonhosszútávot” életem második maratonja előtt. Ez egyben az új futócipőm hosszútávos tesztje is volt: 36,5 km. Az eddig lefutott 17, 11, 10,5 és 10,5 km gond nélkül sikerült, semmi fájdalom, égő érzés vagy vízhólyag. Na de ezek nem nevezhetők hosszútávnak. Így még mindig nem bíztam a cipőben. Tegnap aztán a szikrázó napfényben elindultam a hétvégi hosszútávra. Nem jellemző rám, de ezúttal nem határoztam meg, hogy mennyi futok. „Majd ahogy bírom meg ahogy a cipő bírja. Hisz a héten már jócskán teljesítettem.Úgy 25 km is elég lenne, de majd meglátjuk.” És csak jöttek a körök és jöttek. Igaz, úgy 30 km-nél már rendesen elfáradtam, de összeszedtem magam és még rádobtam egy pár km-t, így 36,5 km körül lett a vége. Gyönyörű, tavaszi napsütésben kezdtem el futni, aztán teltek az órák és egyszer csak alkonyodni kezdett, színesedett az ég alja, végül egészen besötétedett és kigyulladtak a lámpák és a Margit-híd csodálatos kivilágítása is tündökölni kezdett. Egy kicsit ugyan megdöbbentem megint, hogy mennyi időt áldozok a futásra, ami időnként enyhe lelkiismeretfurdalást okoz, de azzal nyugtattam magam, hogy most már úgyis visszaveszek a kilométerekből, hiszen három hét múlva maraton. Tény, hogy talán sosem futottam ennyit nyolc nap alatt, mint most – és ebben biztosan része van az új futócipőnek is: csaknem 86 km-t futottam és semmi bajom, tök jól érzem magam. (Jó, a tegnapi hosszú miatt némileg érzem a térdem, de ez el fog múlni pár nap alatt.)

Két fontos kérdésre adott választ a tegnapi hosszúfutás: egyrészt most már szinte biztosra vehetem, hogy jól fogok futni és célba fogok érni a maratonon, másrészt azt is tudom, hogy nyugodtan futhatok az új futócipőmben, nem lesz itt semmi probléma. (Pedig ez rizikós dolog, egyik alaptétel ugyebár, hogy nem futunk maratont új holmikban, pláne nem új futócipőben. Igaz, addigra egy hónapos lesz ez a cipő, de az én szememben még mindig új cipőnek fog számítani.) Elfáradtam tegnap, de elégedett vagyok magammal és a cipővel. Megnyugvással tölt el, hogy megfelelő kilométerszám van a lábamban és megfelelő futócipő a lábamon. Azt hiszem, az Asics nem sokszor dobott piacra félresikerült cipőket, de amikor mégis így történt, akkor én jól belefutottam: a GT 2170-ről van szó, amiről már korábban is írtam. A kellemetlen tapasztalat ellenére maradtam a márkánál, amit az első futócipőm miatt annak idején annyira megszerettem és amiről csak jót hallottam másoktól. És jól tettem: az Asics Gel 3030 szerencsére beváltotta a hozzá fűzött reményeket: probléma nélkül futottam rövidebb-hosszabb távokat, havas latyakban, aszfalton, rekortánon, kitaposott földes és kavicsos úton.  Igaz, a rekortánon való futást néha már túl puhának éreztem, így sokszor inkább mellette futottam. Az is igaz, hogy továbbra is fenntartom, amit az első kipróbáláskor tapasztaltam: a sarokrész icipicit jobban is tarthatná a lábamat – de csak nüanszokról van szó: az is lehet, hogy ez az én lábfejem miatt van. Terepfutásra nem alkalmas a cipő, maximum nagyon egyenletes és viszonylag sík terepre. Eddigi tapasztalataim alapján tehát összességében ez egy frankó cipő, amit a normál vagy pronáló lábú hosszútávfutóknak ajánlok, akik sokat futnak aszfalton vagy kemény talajon.

Új futócipőben a havas téli tájban

A puding próbája az evés, a futócipőé meg a futás. Így hát amint megvettem az új futócipőmet, azon nyomban fel is avattam 17 kilométerrel. ..

Reggel kinézve az ablakon azt láttam, hogy éjjel ismét hatalmas jó esett itt „Vazs” megyében. Gyönyörű, ahogy roskadozik minden a hótól, vastag, hófehér paplan takarja be a házakat, a fákat, ráadásul végre vidéken vagyok, ahol a levegőt harapni lehet és a forgalom kicsi – ezek komoly érvek egy kellemes téli kocogás mellett. Még jelentősebb érv volt, hogy új szerzeményem  van: egy Asics Gel 3030 futócipő, amit (akit) minél előbb ki kell próbálnom, mert megöl a kíváncsiság, hogy jobban beválik-e, mint a múltkori Asics GT 2170, amivel gyötrelmesen ment az összeszokás és bő 2 hónap kellett hozzá.

 Asics Gel 3030

De mivel nem olcsó mulatság egy futócipő és úgy akartam vigyázni rá, mint egy hímestojásra, ezért erősen aggasztott a letakarítatlan vagy sóval beszórt járdák, a latyakos autóutak állapota. Rögtön egy ilyen kínzásnak alávetni az új cipőt – hát ez nem tűnt valami illendő dolognak. Végül eldöntöttem, hogy kimerészkedek a fenenagy télbe, aztán lesz, ami lesz. Ha nagyon gázosak az utak, akkor visszafordulok, ha viszonylag járhatóak, akkor futok egy jót, mondjuk egy órát. Innivalót azért viszek magammal. Jól is tettem, mert úgy megjött a kedvem a futáshoz, hogy elfutottam az egyik szomszédos faluig meg vissza.

Nagyon szép élmény volt végigfutni az úton, ahol először csak havas mezők veszik körül az embert, aztán havas fák, majd egy kis havas erdő, aminek a végén már majdnem ott van az a behavazott kis szomszéd falu. A hókotró szerencsére már nagyjából letakarította az útról a hó nagy részét (felső rétegét), így viszonylag jól járható volt az út. Nagyon-nagyon jól éreztem magam, a fák gyönyörűek voltak kétoldalt, mintha csak nekem tapsoltak volna, ahogy elfutottam közöttük. :) És az a ragyogó, szűzi fehérség mindenhol. Friss, téli levegő és nyugalmas csend, nagy néha talán egy varjú károgása zavarta meg csak a csendet. 

 Ez nem én vagyok, de hasonló helyen futottam ma én is

 

A forgalom sem volt nagy így szombat reggel, de akadt egy-pár autó. Többnyire lassan mentek a veszélyes és csúszós úton, de egy köcsög fickó olyan gyorsan hajtott el mellettem, hogy teljesen beterített latyakkal, orrom-szám telement a havas trutyival. Pedig amennyire csak lehetett, kitértem az útjából, átmentem a másik oldalra. Ezek után másodpercekig az öklömet ráztam hátrafordulva a kocsi felé és úgy hadonásztam, mint egy bolond, miközben a legcsúnyább dolgokat kívántam mind neki, mind a kedves rokonságának. Később megijedtem a sok átoktól, meg is bántam, hogy hagytam, hogy a ragyogó jókedvemet ilyen gyorsan elvegyék, és gyors imát mondtam, hogy mégse boruljon árokba az illető és ne törjön ki a nyaka sem...

Visszaérve kis városomba, ismét beleakadtam egy autósba, aki ugyancsak beterített latyakkal és akire ugyancsak nagyon csúnyákat mondtam. Csakhogy… ahogy mondtam a magamét, közben fordultam volna előre, hogy folytassam a futást, de úgy beleléptem egy gödörbe, hogy majdnem kiment a bokám, sőt, a cipő is majdnem beleragadt. Na ezért nem fogok máskor csúnyákat kiabálni a kevésbé kulturált autós felebarátaimra. :)

A két incidenst leszámítva felemelő és gyönyörű téli futásban volt részem így szombat délelőtt. És amit az egészben leginkább tudtam értékelni, az az új futócipő okozta kellemes meglepetés volt: remekül helytállt a Gel 3030-as: a 17 kilométer alatt semmi fájdalom, se a térdben, se a talpon, se a bokánál, se a saroknál, se a lábujjhegyeknél. Egyedül a bal lábfejemen a lábujjak alatti párnás részben éreztem kicsit valami minimális zsibbadást vagy furcsaságot, de abszolút jelentéktelen volt és semmi vízhólyagot vagy más kellemetlenséget nem tapasztaltam futás után. Az aszfalt keménységét szuperjól csillapítja, miközben kellőképpen rugalmas is. Semmi dörzsölődést, nem tapasztaltam, sőt olyan érzésem volt, mintha egy jól bejáratott cipőben futnék. Egyetlen negatívumként annyit tudok mondani, hogy kicsit úgy éreztem, hogy nem tartja és nem fogja olyan jól a sarkamat, mint ahogy én szeretném. Egy kicsit feszesebb tartást vástam volna el, de ez valószínűleg nem számottevő dolog aszfalton vagy más egyenletes terepen. A cipő egyébként a stabil futócipők kategóriájába tartozik, lévén, hogy pronáló lábfejű futóknak tervezték. A GT 2170-es problémái miatt nem túlzás azt mondani, hogy szabályosan izgultam, hogy be fog-e válni elsőre ez a Gel 3030. Elmondhatom, hogy az első teszt kiválóan sikerült: mintha egy ismeretlen ismerőssel futottam volna. Remélem, a következőkben sem okoz csalódást. Ha így lesz, akkor egy hónap múlva talán ebben a futócipőben futok maratont. Meglátjuk…

Futócipő

A futócipő minden futó első és legfontosabb szereléke. Aki akár csak egy kicsit is komolyan gondolja, hogy rendszeresen futni fog és futással akarja magát formában tartani, annak nélkülözhetetlen. És ha semmi más szerkód nincs, csak egy futócipőd van, akkor már nyert ügyed van. A többi cucc (majdnem) opcionális, de egy jó futócipő KELL. És ha megveszed az első igazi futócipődet, utána már nem fogod érteni, hogy voltál képes korábban elnyűtt tornacipőben, sima sportcipőben futni. A futócipő nem olcsó, jóformán 20ezer forint alatt csak csodával határos módon találni, de megéri az árát!

A futócipőnket szakboltban érdemes megvenni, de legalábbis olyan helyen, ahol hozzáértő eladóval tudunk konzultálni. Pesten a Spuri futóbolt az elsődleges „futószentély”, a másik speckó bolt pedig a Nyúlcipőbolt. Ezekben a boltokban ki tudod próbálni a cipőt, sőt, a Spuriban van olyan is, hogy egy kütyükkel felszerelt cipőt kapsz, abban kell futnod egy kicsit, a kütyük pedig kirajzolják a laptopra, hogy milyen a lábtartásod, merre dől a lábfejed.

Én az Asics márkát favorizálom, nekem is ez van és mindenkinek ezt ajánlom. Jópáran vettek már Asics cipőt a javaslatomra és csak jót hallottam vissza a megvett cipőkről, még senki sem bánta meg. Az Asics a legnépszerűbb futócipőmárka, de   a Saucony is kimondottan futómárka. Sokan a Nike ill. Adidas futócipőit is szeretik. Az én és néhány ismerősöm futócipőjéről a bejegyzés alján lesz egy kis ismertető annak, akit érdekel.

A legfontosabb paraméterek a cipőválasztásnál, hogy milyen talajon futsz, milyen a lábtartásod futás közben (a lábfej befele vagy kifele dől-e futás közben vagy éépenséggel semerre),mekkora távot futsz. (És milyen nehéz a pénztárcád, hehe...) Aztán még lehetne variálni, hogy terepfutócipő meg versenycipő, de azt hagyjuk meg a profiknak. 

Nyilvánvaló, hogy aki betonon fut, annak olyan cipő kell, aminek a talpkiképzése és szerkezete megfelelő, jól felfogja a zötykölődést és a talaj keménységét. Az Asics zselés technikája erre nagyon jó kis találmány. Az is világos, hogy aki heti 50-et fut, annak már igazán strapabíró cipő kell. Nem szakadhat ki a bélése, nem törhet szét az orra, stb.

A közkeletű vélekedés szerint a futócipőnk legyen 1 – 1,5 számmal nagyobb, mint az utcai cipőnk. (A két számmal nagyobb cipőt is el tudom képzelni.) Ez különösen a jó hosszú távoknál igaz, értsd mondjuk 15 km felett. Mért kell nagyobb cipő? Futás közben kissé megdagad a láb, főleg, ha hosszútávozunk. Ha a cipő nyomja a lábkörmöket, akkor előfordulhat, hogy fájni fog, bevérzik vagy megfeketedik, még rosszabb esetben talán le is esik a lábköröm… Ez nagggyon kellemetlen lehet… A sarokrésznél is legyen egy kis hely, kényelmesen be tudjuk dugni az ujjunkat a sarkunk és a cipő közé. A lábfej keskenyebb-szélesebb voltát is érdemes figyelembe venni a cipőválasztásnál.

A lábfej tartása szerint három fő futóstílust különböztünk meg, amit a cipő kiválasztásánál szem előtt kell tartani: befelé dőlő (pronáló), kifelé dőlő (szupináló) és neutrális.

Az emberek többségének ilyen-olyan mértékben pronáló, azaz befelé dőlő lábfeje van. Náluk a lábboltozat alacsony, kisebb-nagyobb mértékben lúdtalpasok (ami ugye a talp hosszanti irányú boltozatának megsüllyedése, bokasüllyedésnek is nevezik). Számukra az az előnyös, ha a futócipő belső oldala jól megtámasztja a lábfej belső oldalát. Különösen a durvábban lúdtalpasoknak lehet fontos a stabil, azaz megfelelő támasztékkal ellátott, erős tartást biztosító cipő. Akinek a lába csak enyhén dől befelé, annak egy neutrális cipő is tökéletes lehet, hiszen azok is nagyon jó támasztékot adnak, jól tartják a lábfejet.

Neutrális stílusú futó, akinek sem befelé, sem kifelé nem dől a lábfeje, nincs túlterhelve sem a talpboltozat, küldő talpív vagy a sarok.

Kifelé dőlő (szupináló) stílusú futók tudtommal viszonylag kevesen vannak. Náluk a sarokra kevés, a láb (külső) boltívére pedig nagyobb terhelés hárul. Nekik semleges vagy párnázott cipő kell, netán olyan speckó cipő kell, aminek a külső éle van megerősítve.

Az edzésonline cikke két otthoni tesztet javasol annak a kiderítésére, hogy milyen típusú a lábunk: a „vizes láb“ teszt az egyik: tegyünk egy papírlapot a földre, majd vizes lábbal lépjünk rá és nézzük meg a talp lenyomatát. Ha a lábujjak alatti talppárnát és a sarkadat vastag vonal köti össze, akkor pronálú (befele dőlő) stílusú vagy; ha vékony vonal (netán semmi sem) köti össze, akkor szupináló stílusú futó vagy, ha pedig az összekötő rész kb. fele olyan vastag, mint a szárazon maradt rész (vagyis a talpboltozatod), akkor neutrális stílusú futó vagy.

A másik egyszerű teszt a régi (futó)cipő tesztje: fogjuk a régi cipőnket (lehetőleg futócipőt, sportcipőt) letesszük szemmagaságban magunk elé és a sarok felől jól megnézzük, merrefele dől a cipő, hogy van kitaposva, netán kikopva a talpa.

Az edzésonline szerint egy futócipőt 600-800 kilométerig használjunk, mert ezután a „párnázottsága, rugalmassága, stabilitása csökken, és egyre kevésbé védi már a lábad“. Hát azért szerintem gond nélkül belefér 1000 km is egy jó kis cipellőbe, nekem a mostaniban körülbelül ennyi van. (Update: azóta még 500-at belepakoltam és nem para, sőt az egyik futócipőbolt eladója szerint is belefér 1500 km is egy jó futócipőbe.   Tudom, hogy az általános vélekedés szerint ennyi után már le kéne cserélni, de olyan drágák és olyan jól bírja még az én kis drágám… (A korábbi cipőt meg vagy másfél évig használtam és még mindig kiválóan néz ki, nincs ronggyá futva, elszakadva, pedig mindent beleadtam, hogy ez megtörténjen. J Kis távot (salakon) futogató tesókáknak adtam tovább, mert szerintem még mindig jól lehet használni. Ha majd arra sem jó, akkor meg jó lesz a kertészkedéshez.)

Az én futócipőm és az ismerősök cipője:

Egy Asics GEL 1140-nel kezdtem a komolyabb, rendszeresebb futást, a tavalyi félmaratont abban futottam. Szerintem legalább másfél évig használtam, ebben készültem fel félmaratonra is. Nagyon jó kis cipő, az elejétől kezdve nagyon szerettem. Leszámítva azt, hogy kissé megfeketedett benne az egyik lábujjam körme.... No meg a hosszú használat után már nem csillapított olyan jól. Azt hiszem, ez inkább a rendszeresen kisebb távokat futóknak való..

Idén év elején vettem az igazán hosszú távokra számítva az Asics GT 2170-et. Senkinek nem ajánlom! Komoly cipő, arra van tervezve, hogy akár rendszeresen 30 km fölött fusson az ember. Csakhogy... A lábujjhegy környéke, a lábujjak alatti párnás rész már egy-két km után nagyon fájt és rettenetesen égett! Persze az eladó már nem akarta visszavenni, így várt rám 2 hónapi szenvedés, míg betört a cipő.... Utána már jóbarát lett, sok hosszút futottunk együtt, végül ugye a maratont is. De hogy a következő cipőm nem ilyen lesz, az hótziher. Ja és ma olvastam egy amerikai honlapon sok lesújtó véleményt erről a cipőről, az enyémhez hasonló tapasztalatokat. Szerintük ennek a cipőnek az elődje, a GT 2160 sokkal-sokkal jobb ennél!

(Update: most 2013 február van és most vettem meg az új cipőmet: Asics Gel 3030. Az első teszt (17 km) remekül sikerült, a cipő nagyon jó teljesített, 10 pontból 9 pontot adnék rá vagy 8,5-öt, ha nagyon szigorú vagyok. Az élménybeszámolót lásd ITT.)

A rokonok, barátok közt még ezekről tudok: Asics Gel 1160 – ami az én első cipőmnek felel meg, csak némiképp update-elve van.  Vannak, akiknek Asics Eagle-jük van, ők gyakran futnak, de relatíve keveset (általában max. 5 km egyszerre) és betonon. És csak jót hallottam tőlük erről a cipőről.

Nemrég valaki Asics gel virage-t vett és eddig nagyon bejön neki: ő is rövidebbeket fut heti egy-két alkalommal, egyszerre max. 5 km-t, méghozzá rekortánon. Eddig bejött neki a cipő, semmi panasz nem volt rá!

Egy komoly futó barátom pedig a Nike Pegazusra esküszik.