Napsütésből lámpafénybe Asics Gel 3030-cal

„Ebben fogod lefutni a maratont” – jelentette ki határozottan az eladónő, amikor megvettem az Asics Gel 3030-at. Mire én: „Hát ez egyáltalán nem biztos, sőt! A GT 2170 akkora szívás volt az elején, hogy két hónap kellett, míg beleszoktam. Ha a Gel 3030 is véletlenül ilyen gáz lenne az elején, akkor maradok a mostanra természetesen már jól bejáratott (sőt kitaposott) GT 2170-nél.” Hát jelentem, nem maradok a réginél.

Tegnap ugyanis lefutottam az utolsó „nagyonhosszútávot” életem második maratonja előtt. Ez egyben az új futócipőm hosszútávos tesztje is volt: 36,5 km. Az eddig lefutott 17, 11, 10,5 és 10,5 km gond nélkül sikerült, semmi fájdalom, égő érzés vagy vízhólyag. Na de ezek nem nevezhetők hosszútávnak. Így még mindig nem bíztam a cipőben. Tegnap aztán a szikrázó napfényben elindultam a hétvégi hosszútávra. Nem jellemző rám, de ezúttal nem határoztam meg, hogy mennyi futok. „Majd ahogy bírom meg ahogy a cipő bírja. Hisz a héten már jócskán teljesítettem.Úgy 25 km is elég lenne, de majd meglátjuk.” És csak jöttek a körök és jöttek. Igaz, úgy 30 km-nél már rendesen elfáradtam, de összeszedtem magam és még rádobtam egy pár km-t, így 36,5 km körül lett a vége. Gyönyörű, tavaszi napsütésben kezdtem el futni, aztán teltek az órák és egyszer csak alkonyodni kezdett, színesedett az ég alja, végül egészen besötétedett és kigyulladtak a lámpák és a Margit-híd csodálatos kivilágítása is tündökölni kezdett. Egy kicsit ugyan megdöbbentem megint, hogy mennyi időt áldozok a futásra, ami időnként enyhe lelkiismeretfurdalást okoz, de azzal nyugtattam magam, hogy most már úgyis visszaveszek a kilométerekből, hiszen három hét múlva maraton. Tény, hogy talán sosem futottam ennyit nyolc nap alatt, mint most – és ebben biztosan része van az új futócipőnek is: csaknem 86 km-t futottam és semmi bajom, tök jól érzem magam. (Jó, a tegnapi hosszú miatt némileg érzem a térdem, de ez el fog múlni pár nap alatt.)

Két fontos kérdésre adott választ a tegnapi hosszúfutás: egyrészt most már szinte biztosra vehetem, hogy jól fogok futni és célba fogok érni a maratonon, másrészt azt is tudom, hogy nyugodtan futhatok az új futócipőmben, nem lesz itt semmi probléma. (Pedig ez rizikós dolog, egyik alaptétel ugyebár, hogy nem futunk maratont új holmikban, pláne nem új futócipőben. Igaz, addigra egy hónapos lesz ez a cipő, de az én szememben még mindig új cipőnek fog számítani.) Elfáradtam tegnap, de elégedett vagyok magammal és a cipővel. Megnyugvással tölt el, hogy megfelelő kilométerszám van a lábamban és megfelelő futócipő a lábamon. Azt hiszem, az Asics nem sokszor dobott piacra félresikerült cipőket, de amikor mégis így történt, akkor én jól belefutottam: a GT 2170-ről van szó, amiről már korábban is írtam. A kellemetlen tapasztalat ellenére maradtam a márkánál, amit az első futócipőm miatt annak idején annyira megszerettem és amiről csak jót hallottam másoktól. És jól tettem: az Asics Gel 3030 szerencsére beváltotta a hozzá fűzött reményeket: probléma nélkül futottam rövidebb-hosszabb távokat, havas latyakban, aszfalton, rekortánon, kitaposott földes és kavicsos úton.  Igaz, a rekortánon való futást néha már túl puhának éreztem, így sokszor inkább mellette futottam. Az is igaz, hogy továbbra is fenntartom, amit az első kipróbáláskor tapasztaltam: a sarokrész icipicit jobban is tarthatná a lábamat – de csak nüanszokról van szó: az is lehet, hogy ez az én lábfejem miatt van. Terepfutásra nem alkalmas a cipő, maximum nagyon egyenletes és viszonylag sík terepre. Eddigi tapasztalataim alapján tehát összességében ez egy frankó cipő, amit a normál vagy pronáló lábú hosszútávfutóknak ajánlok, akik sokat futnak aszfalton vagy kemény talajon.