Hogyan éljük túl a hosszúfutást?

Nemrég 36 km-t nyomtam le, így volt alkalmam ismét tesztelni, hogy mi az, ami nálam működik – mivel válik kibírhatóvá számomra egy több órás futás. Erről írok ebben a cikkben. 

Ha lehetőségünk van változatos terepen futni, akkor az unalom is kevésbé fog ránktörni. Ha van mit nézni, van miben gyönyörködni útközben, az nagy ajándék. De ha nincs alkalmunk erre és unásig ismert terepen futunk, akkor bizony a nézelődés már nem nyújt akkora szórakozást, mint régen. Igaz, a Margitsziget, ahol legtöbbször a hosszútávokat futom, soha nem lesz dögunalom, de a sokadik kör után már azért nem árt némi figyelemelterelő hadművelet. Mármint ami az unalomról, fáradtságról eltereli a figyelmemet.

Futás = szárnyalás

Zenével a felhők között

Az egyik klasszikus dolog ugye a zenehallgatás. Nálam változó, hogy mit hallgatok, általában van egy kedvenc stílus vagy banda, amit hónapokig nyomatok, aztán jöhet a váltás. Volt, amikor csak nemzeti rockot hallgattam, máskor mindenféle más rockot, pl. sokáig Rammsteint, aztán hónapokig csak és kizárólag egy remek keresztény rockbandát, a Skillet nevű együttest, néha meg egy kis punk-irányba mozdultam el. Aztán volt olyan, hogy a legjobban a népzene tudott kikapcsolni, mondjuk a Csík zenekar, míg máskor a klasszikus zene, pl. egy kis Csajkovszkij. A legutóbbi mániám a tavalyi maraton óta a keresztény worship (dicsőítő) és a gospelzene. Márti húgomtól kaptam nem sokkal maraton előtt sokféle ilyen zenét és gyakorlatilag egész maraton alatt csak ezeket hallgattam, közülük is 90%-ban a Casting Crowns nevű formációt. És utána is ők maradtak még hónapokig a favoritok. Olyan lélekemelő, csodálatos zene, hogy erre nagyon könnyű kikapcsolni és szinte meditatív állapotba kerülve futni. Szinte azt érzem, hogy a felhők között futok fent az égben... :)

Phil magyarázatait hallgatom

A nagyon hosszú futásoknál (ld. most hétvégén) egyre inkább az történik, hogy az idő nagyrészében Phil Metzger, a budapesti  Golgota gyülekezet vezető lelkészének bibliamagyarázatait hallgatom az MP4 lejátszón. Phil elérte azt, amit eddig még egy lelkész sem: szinte egy pillanatra sem vesztem el a fonalat, olyan érdekes és lenyűgözően beszél az adott bibliai részekről. Elmondja a hátteret, kontextust, érdekességeket, viccelődik kicsit és anekdotázik, logikusan vezeti végig a gondolatmenetét és mindig a tárgynál marad. És egy pillanatig sem feledkezik meg a célról: a Jézusba vetett hitett felébreszteni/megerősíteni a hallagtóságban. Nem az a károgó, ostorozó valaki, hanem reményteljes jövőt fest fel a hívők számára. Nem részletezem tovább, a lényeg az, hogy szerintem lenyűgöző és ajánlom mindenkinek az előadásait. (A magam részéről remélem, hogy majd meglesz annak a hatása, hogy ennyi bibliamagyarázatot hallgattam és bekövetkezik a nagy áttörés nálam is.) A golgota.tv oldalon letölthetőek az archívumból az elhangzott előadások. Nem csak az övéi persze, de szerintem messze ő a legjobb. Ja és kiváló alkalom angolul tanulni, mert ő angolul beszél és mindig fordítják magyarra. 

Emellett néha hangoskönyveket töltöttem le netről, mondjuk ingyen hozzáférhető német novellákat. Igaz, ennyi futás mellett itt az ideje, hogy egy jó hosszú regényt szerezzek be mp3 formátumban! A neten magyar szövegeket is találtam, pl. meghallgattam egyszer Örkény visszaemlékezéseit a munkatáborról.

Agymunka

Volt már olyan is, hogy kb. 30 km-t puritán módon, zene és minden egyéb nélkül futottam végig. (Bár ebből nem fogok rendszert csinálni.) Rövidebb távokra (értsd 8-10 km) sokszor nem is viszek magammal MP4 lejátszót, hogy azzal se kelljen vacakolnom útközben. Amikor éppen egy-egy kreatívabb korszakomat éltem, rengeteget tudtam futás közben gondolkodni a következő képeimen. Vagy amikor valami irományon dolgoztam (egyetemi vagy egyéb), akkor meg azon töprengtem. Vagy éppen a családi eseményeken, vagy a karácsonyi bevásárláson. Vagy hogy mit akarok főzni-sütni a jövőben. Szóval ki hinné, de a gondolkozás is jó szórakozás... :)

Agyalás futás közben - hasznos dolog!

Transzban

Az is igaz, hogy a hosszú, egyenletes futás során különleges, meditatív lelkiállapotba kerül az ember. Ez egy csodálatos érzés, mindenkinek azt kívánom, hogy tapasztalja meg. Amikor csodálatos az összhang saját magammal, testemmel-lelkemmel, a körülvevő természettel, a világgal, Istennel. Amikor szárnyal az ember, nagyszerűen érzi magát a bőrében, lelkileg pedig emelkedett, euforikus, boldog állapotban van. Ilyenkor senkire és semmire nem haragszok, még magamra sem. Valamiféle transzcendentális hangulatban, mondhatni transzban vagyok ilyenkor. Így számomra a futás a legjobb alkalom arra, hogy imádkozzam a szeretteimért vagy másért.

Eszem-iszom

Nemcsak a nélkülözhetetlen hidratálás és az energiapótlás miatt, hanem kedvcsinálónak, motivációnak is jó a kaja-pia. Én legalábbis így vagyok ezzel! Alapból azzal kezdem, hogy jó szénhidrátdús reggelit nyomok be, egy-kettőt is a sok kedvenc péksüti közül. A futásra pedig viszem a hipotóniás italomat, ami regenerál és még finom is, és viszek egy-két szelet finomságot (inkább kettőt), amiket szépen beosztok és minden kör után (de a 3.körtől kezdve tutira) eszek belőlük egy kicsit: egy finom müzliszelet, mondjuk Corny, vagy egy Lottó csoki, egy Mars csoki, egy finom fehérjeszelet, stb... Ezek lelkesítenek is és újabb energialöketet is adnak az újabb körhöz.

Kávé és csoki: a futás barátai

Serkentők: koffein és L-karnitin

A reggeli kávé, a nagyjából a futás felénél bekapott koffeinbogyó nekem nagy segítség a pörgéshez. De tervbe vettem, hogy leszokok erről. Újabban nem kávézok-teázok, csak a hosszúfutásnál engedélyezek magamnak ilyesmi élénkítő cuccot. De erről is le kéne mondanom a jobb alvás érdekében.... Talán elég lenne az L-karnitin, a jó kis zsírégetőszer, ami kábé úgy működik, hogy a zsírt alakítja energiává. Nemcsak fogyókúrázóknak nagyon jó kis szer, hanem hosszútávozóknak is szerintem.


 Felidézni a motivációkat

Ha már tényleg nagyon nehezen megy, akkor már tényleg csak fejben fog eldőlni, hogy befejezzük-e a tervezett távot vagy feladjuk. Nyilván van, amikor az az ésszerű, hogy inkább befejezzük az edzést a kínlódás és az örömtelen futás helyett. Az esetek többségében viszont nem ez a helyzet. Csak össze kell kaparni a motivációkat és hogy az egészet miért is csináljuk. Az okokat és/vagy a célokat.
Csak néhány példa a motiválásra:

-          Hogy (jól) sikerüljön a  következő verseny (pl. maraton),

-          Hogy fitt és egészséges legyek

-          Hogy fogyjak egy kicsit

-          Hogy kőkemény állóképességem legyen

-          Hogy megdöntsem a rekordomat

-          Hogy megmutassam nekik (hogy kiknek és miért, azt mindenki maga dönti el)
-     Hogy tartsam az edzéstervemet és az előírt kilométereket

Gyűrd le a fájdalmakat, mert az jobban fog fájni, ha feladod

Téli futás a Margitszigeten

Ma lenyomtam 31 kilométert: elmentem a munkahelyemre, onnan futás az Árpád-hídon át a Margitszigetre, ott 5 kör, majd vissza a munkahelyre. Szuper futás volt, nagyon élveztem!

 A margitszigeti futópálya télen

Azért a munkahelyemről futok, mert viszonylag közel van (kb. 2,5 km) a Margitszigethez és ott át tudok öltözni, tudok mosakodni, otthagyom a cuccaimat. Mert hát kinek van kedve ezreket otthagyni a MAC-ban vagy a Hajós Alfréd uszodában? Szerintem nagyon gáz, hogy van egy ilyen fantasztikus, csodálatos futóterepünk, ami egyszerűen tökéletes (lenne) a futóversenyekre való felkészülésre, DE az átöltözés, mosakodás, cuccok és frissítők elhelyezése nem megoldott. A MAC-ban ezer forintot, az uszodában kétezret kell otthagynod, ha meg akarod oldani.Legalábbis én nem tudok más lehetőségről, de ha Ti igen, akkor szóljatok hamar

Az viszont jó, hogy az uszodában ingyen el lehet menni mosdóba és hogy tavasztól őszig a szigeten lévő csapok is működnek, így nem kell annyi innivalót magunkkal vinni.

De most nem kesergek, mert örülök, hogy kezdek újra normális távokat futni, a heti futásmennyiségem is alakul (ezen a héten 52 km) és a legjobb az egészben, hogy nagyon élvezem a futást. Ez részben annak tudható be, hogy a térdem, ami az őszi maraton előtt és után sokáig elég fájós volt, kezd helyrejönni.

Ezt én részben a visszafogott késő őszi távoknak és az egész decemberi és január eleji pihenésnek (értsd: tespedésnek) tudom be, valamint a beszedett bogyók és vitaminok közül legesleginkább az Arthro Guard Gold nevű ízületvédő tablettáknak. A hatóanyagok tekintetében a két varázsszó természetesen most is a glükozamin és a kondroitin, de nekem jobban bevált, mint a korábban szedett hasonló cucc, mert ez egyben ízületvédő, porcépítő, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító. Ezt már régóta szedem, de mióta bevezettem, hogy este veszem be (amikor már nem mozgok többet) és a futás mennyiségétől függően az ajánlottnál esetleg pár szemmel többet, azóta mintha ugrásszerűen megnőtt volna a hatás. És tényleg nagyon nagy öröm normális térddel futni! :)

De visszatérve a Margitszigetre: nagyon szeretem, télen-nyáron, kánikulában, esőben, hóban, fagyban, bármikor. A legjobb persze akkor, amikor viszonylag kihalt a futópálya és nem kell kerülgetni a lassacskán haladó futótársakat vagy a pofátlan módon a rekortánon sétálgató kirándulókat vagy a pofátlan kutyáikat. És így télen ez a helyzet: csend és nyugalom, "csupa öröm és bódoccság". Múlt hétvégén esőben futottam 25 km-t, most meg úgy ment le a 31 km, hogy először borongós, szürke idő volt, aztán meg szép csendesen szállingózni kezdett a hó. Nagyon hangulatos volt!

A frissítőimre most a kis hableány vigyázott az Árpád-hídhoz közel eső Japánkertben, mert most ott dugtam el egy bokor alá az italt és a csokikat. (A szobor valójában nem is egy hableányt ábrázol, de nekem már csak az marad. Valójában  a szobor becsületes (ámde nem túl fantáziadús) neve az, hogy Ülő lány szobra és Csikász Imre készítette.

 Az ülő lány (vagy hableány) szobra

Aki a Margitszigeten fut, nem nagyon unatkozhat, annyi a látnivaló:
- A felújított, gyönyörű, Margit-híd, ami este kivilágítva a leggyönyörűbb, amikor beérsz a pillérek alá a Margitsziget csücskében
- A Duna-part két oldalának megunhatatlan látványa
- A vadaspark a maga gólyáival, őzikéivel és persze látogatóival
- az apácakolostor misztikus romjai
- a víztorony
- nyáron a zenélő szökőkút és a temérdek virág (főleg ha nem csak a rekortánon futsz, hanem befutsz a sziget közepére is)
- a hatalmas platánfák, amik alatt egykor Arany sétálgatott
- a hajók a Dunán
- az emberek (pl. a többi futó)

Ma is nagyon élveztem a margitszigeti futást és a legjobb az volt az egészben, hogy az utolsó két körnél már vígan esett a hó, ami miatt már nem is volt olyan fárasztó, ami máskor az. Igazi mesevilág ilyenkor a Margitsziget!

Jó-jó, ma pont nem esett ennyi hó, de azért szép volt!

(Ez a kép Luigi40 képe a fotozz.hu oldalról)