Hogyan éljük túl a hosszúfutást?

Nemrég 36 km-t nyomtam le, így volt alkalmam ismét tesztelni, hogy mi az, ami nálam működik – mivel válik kibírhatóvá számomra egy több órás futás. Erről írok ebben a cikkben. 

Ha lehetőségünk van változatos terepen futni, akkor az unalom is kevésbé fog ránktörni. Ha van mit nézni, van miben gyönyörködni útközben, az nagy ajándék. De ha nincs alkalmunk erre és unásig ismert terepen futunk, akkor bizony a nézelődés már nem nyújt akkora szórakozást, mint régen. Igaz, a Margitsziget, ahol legtöbbször a hosszútávokat futom, soha nem lesz dögunalom, de a sokadik kör után már azért nem árt némi figyelemelterelő hadművelet. Mármint ami az unalomról, fáradtságról eltereli a figyelmemet.

Futás = szárnyalás

Zenével a felhők között

Az egyik klasszikus dolog ugye a zenehallgatás. Nálam változó, hogy mit hallgatok, általában van egy kedvenc stílus vagy banda, amit hónapokig nyomatok, aztán jöhet a váltás. Volt, amikor csak nemzeti rockot hallgattam, máskor mindenféle más rockot, pl. sokáig Rammsteint, aztán hónapokig csak és kizárólag egy remek keresztény rockbandát, a Skillet nevű együttest, néha meg egy kis punk-irányba mozdultam el. Aztán volt olyan, hogy a legjobban a népzene tudott kikapcsolni, mondjuk a Csík zenekar, míg máskor a klasszikus zene, pl. egy kis Csajkovszkij. A legutóbbi mániám a tavalyi maraton óta a keresztény worship (dicsőítő) és a gospelzene. Márti húgomtól kaptam nem sokkal maraton előtt sokféle ilyen zenét és gyakorlatilag egész maraton alatt csak ezeket hallgattam, közülük is 90%-ban a Casting Crowns nevű formációt. És utána is ők maradtak még hónapokig a favoritok. Olyan lélekemelő, csodálatos zene, hogy erre nagyon könnyű kikapcsolni és szinte meditatív állapotba kerülve futni. Szinte azt érzem, hogy a felhők között futok fent az égben... :)

Phil magyarázatait hallgatom

A nagyon hosszú futásoknál (ld. most hétvégén) egyre inkább az történik, hogy az idő nagyrészében Phil Metzger, a budapesti  Golgota gyülekezet vezető lelkészének bibliamagyarázatait hallgatom az MP4 lejátszón. Phil elérte azt, amit eddig még egy lelkész sem: szinte egy pillanatra sem vesztem el a fonalat, olyan érdekes és lenyűgözően beszél az adott bibliai részekről. Elmondja a hátteret, kontextust, érdekességeket, viccelődik kicsit és anekdotázik, logikusan vezeti végig a gondolatmenetét és mindig a tárgynál marad. És egy pillanatig sem feledkezik meg a célról: a Jézusba vetett hitett felébreszteni/megerősíteni a hallagtóságban. Nem az a károgó, ostorozó valaki, hanem reményteljes jövőt fest fel a hívők számára. Nem részletezem tovább, a lényeg az, hogy szerintem lenyűgöző és ajánlom mindenkinek az előadásait. (A magam részéről remélem, hogy majd meglesz annak a hatása, hogy ennyi bibliamagyarázatot hallgattam és bekövetkezik a nagy áttörés nálam is.) A golgota.tv oldalon letölthetőek az archívumból az elhangzott előadások. Nem csak az övéi persze, de szerintem messze ő a legjobb. Ja és kiváló alkalom angolul tanulni, mert ő angolul beszél és mindig fordítják magyarra. 

Emellett néha hangoskönyveket töltöttem le netről, mondjuk ingyen hozzáférhető német novellákat. Igaz, ennyi futás mellett itt az ideje, hogy egy jó hosszú regényt szerezzek be mp3 formátumban! A neten magyar szövegeket is találtam, pl. meghallgattam egyszer Örkény visszaemlékezéseit a munkatáborról.

Agymunka

Volt már olyan is, hogy kb. 30 km-t puritán módon, zene és minden egyéb nélkül futottam végig. (Bár ebből nem fogok rendszert csinálni.) Rövidebb távokra (értsd 8-10 km) sokszor nem is viszek magammal MP4 lejátszót, hogy azzal se kelljen vacakolnom útközben. Amikor éppen egy-egy kreatívabb korszakomat éltem, rengeteget tudtam futás közben gondolkodni a következő képeimen. Vagy amikor valami irományon dolgoztam (egyetemi vagy egyéb), akkor meg azon töprengtem. Vagy éppen a családi eseményeken, vagy a karácsonyi bevásárláson. Vagy hogy mit akarok főzni-sütni a jövőben. Szóval ki hinné, de a gondolkozás is jó szórakozás... :)

Agyalás futás közben - hasznos dolog!

Transzban

Az is igaz, hogy a hosszú, egyenletes futás során különleges, meditatív lelkiállapotba kerül az ember. Ez egy csodálatos érzés, mindenkinek azt kívánom, hogy tapasztalja meg. Amikor csodálatos az összhang saját magammal, testemmel-lelkemmel, a körülvevő természettel, a világgal, Istennel. Amikor szárnyal az ember, nagyszerűen érzi magát a bőrében, lelkileg pedig emelkedett, euforikus, boldog állapotban van. Ilyenkor senkire és semmire nem haragszok, még magamra sem. Valamiféle transzcendentális hangulatban, mondhatni transzban vagyok ilyenkor. Így számomra a futás a legjobb alkalom arra, hogy imádkozzam a szeretteimért vagy másért.

Eszem-iszom

Nemcsak a nélkülözhetetlen hidratálás és az energiapótlás miatt, hanem kedvcsinálónak, motivációnak is jó a kaja-pia. Én legalábbis így vagyok ezzel! Alapból azzal kezdem, hogy jó szénhidrátdús reggelit nyomok be, egy-kettőt is a sok kedvenc péksüti közül. A futásra pedig viszem a hipotóniás italomat, ami regenerál és még finom is, és viszek egy-két szelet finomságot (inkább kettőt), amiket szépen beosztok és minden kör után (de a 3.körtől kezdve tutira) eszek belőlük egy kicsit: egy finom müzliszelet, mondjuk Corny, vagy egy Lottó csoki, egy Mars csoki, egy finom fehérjeszelet, stb... Ezek lelkesítenek is és újabb energialöketet is adnak az újabb körhöz.

Kávé és csoki: a futás barátai

Serkentők: koffein és L-karnitin

A reggeli kávé, a nagyjából a futás felénél bekapott koffeinbogyó nekem nagy segítség a pörgéshez. De tervbe vettem, hogy leszokok erről. Újabban nem kávézok-teázok, csak a hosszúfutásnál engedélyezek magamnak ilyesmi élénkítő cuccot. De erről is le kéne mondanom a jobb alvás érdekében.... Talán elég lenne az L-karnitin, a jó kis zsírégetőszer, ami kábé úgy működik, hogy a zsírt alakítja energiává. Nemcsak fogyókúrázóknak nagyon jó kis szer, hanem hosszútávozóknak is szerintem.


 Felidézni a motivációkat

Ha már tényleg nagyon nehezen megy, akkor már tényleg csak fejben fog eldőlni, hogy befejezzük-e a tervezett távot vagy feladjuk. Nyilván van, amikor az az ésszerű, hogy inkább befejezzük az edzést a kínlódás és az örömtelen futás helyett. Az esetek többségében viszont nem ez a helyzet. Csak össze kell kaparni a motivációkat és hogy az egészet miért is csináljuk. Az okokat és/vagy a célokat.
Csak néhány példa a motiválásra:

-          Hogy (jól) sikerüljön a  következő verseny (pl. maraton),

-          Hogy fitt és egészséges legyek

-          Hogy fogyjak egy kicsit

-          Hogy kőkemény állóképességem legyen

-          Hogy megdöntsem a rekordomat

-          Hogy megmutassam nekik (hogy kiknek és miért, azt mindenki maga dönti el)
-     Hogy tartsam az edzéstervemet és az előírt kilométereket

Gyűrd le a fájdalmakat, mert az jobban fog fájni, ha feladod