A maraton előtti utolsó hetek és napok

Ahogy közeledik a nagy nap, fokozódik az izgalom és a várakozás. Azt hiszem, maratonra készülni olyan, mint gyereket várni - mert valóban úgy jó kilenc hónap, míg készülünk a nagy eseményre, odafigyelünk sok dologra, mindenkinek elhíreszteljük a közelgő, nagy eseményt, aztán a végén már csak várunk-várunk és alig bírjuk kivárni, hogy túl legyünk rajta. 
Jönnek a kétségek is: mi van ha nem sikerül? Egy hatalmas kudarc és egy nagy leégés lesz az egész? Ne aggódjunk: ha komolyan vettük a felkészülést, lefutottunk sok száz kilométert és okosan felépítettük magunkat az év során, akkor sikerülni fog! 
A maraton előtti szűk egy hónapban már egyre inkább vissza kell venni a heti kilométerszámból. Jöhet közben viszont pár iramjátékos edzés vagy tempófutások, amikor a maratoni egyenletes tempónkat gyakoroljuk. Különösen fontos, hogy az utolsó héten jóformán egyáltalán ne vagy csak nagyon keveset fussunk. Hét elején/közben egy, maximum kettő rövid, jóleső futás engedhető meg, de ez sem fontos. (Én kihagytam, mert hagytam a fájdogáló térdeimet regenerálódni és pihenni.) 
Ami viszont célszerű: a maraton előtti napon egy 3-4 km-es átmozgató, laza futás, amit feldobhatunk esetleg néhány rövid repülővel (50-100 m-es sprinttel). Csak hogy emlékeztessük a lábunkat arra, hogy hogy is kell futni. :)
Az utolsó hét a pihenésé: aludjunk lehetőleg sokat, együnk sok szénhidrátot, különösképpen a maraton előtti pár napban! Nem véletlenül rendeznek a maraton előtti napon ún. tésztapartikat, hisz a szénhidrátfeltöltés során az izmok glikokénraktárait töltjük fel és biztosítjuk számukra az energiát. A tésztaparti jó lehetőség az előzetes tájékozódásra is, körül lehet nézni, beszélgetni az iramfutókkal vagy a tapasztalt futókkal. A maratoni rajtcsomagomban nekem volt is tésztapartis jegyem, úgyhogy el is mentünk a jó kis menzajellegű túrós csuszáért és körülnéztünk, hogy mi merre van a helyszínen. (Rajt és cél, toi-toi vécék, chipleadás, alapítványi sátrak, stb.)
A maratont megelőző napokban természetesen a folyadékbevitel is kiemelten fontos. Igyunk még többet, mint máskor!
Előző este készítsük ki a holminkat, hogy ne reggel kelljen kapkodni. Gondoljuk végig a szükséges dolgokat, minden legyen nálunk, az esetleges plusz kiegészítők is. A ruhát természetesen a várható időjárás függvényében készítsük ki. Legyen nálunk elég ital a startig, esetleg a saját kedvenc frissítőkajánk, a vitaminok vagy ha használunk táplálékkiegészítőket, akkor azok is. Akinek kell, az készítse be a zenét, jó sokat. Ha van megtervezett tempónk, akkor a karórát se felejtsük otthon. Futás utánra a száraz váltóruha sem árt, főleg, ha sokára fogunk hazakeveredni a maraton helyszínéről.
Fejben is készüljünk, rendezzük a gondolatainkat! 
Nézzük meg még egyszer a futás útvonalát, készüljünk fel jól belőle. Aki olyan precíz, mint én, az szépen ossza be a szurkolóit az útvonal különböző pontjaira. Főleg oda, ahol érzése szerint nagyon elkel majd a biztatás. 
Ha van tervezett tempónk, akkor egy cetlire kiírhatjuk, hogy melyik kilométernél időben hol kell járnunk. Én kiírtam és egy pici, átlátszó műanyag tokba tettem, majd beraktam a futógatya zsebébe. Gyakorlatilag minden kilométernél csekkoltam a tempót és ha kellett, akkor picit belehúztam. Örültem neki, hogy a kitalált, ésszerű tempót jól tudom tartani, de már előzőleg arra készültem mentálisan, hogy az sem lesz tragédia, ha valamiért (pl. a problémás térdem miatt) nem tudom tartani a tervet, hiszen a lényeg mégiscsak az - pláne az első maratonon -, hogy valahogy le tudjam futni a távot.
Készüljünk lelkileg! Gondoljuk végig, mi fog motiválni minket a nehezebb percekben. Mire fogunk gondolni, mi fog erőt adni? Mi lendít át a maratoni falon, hogyha jön? Arra sem árt szerintem lelkileg felkészülni, ha valami miatt (pl. egy váratlan sérülés), nem tudjuk végigfutni a távot. Nem szabad kudarcként felfogni, hisz már maga a felkészülésünk is csodás teljesítmény, ami nem megy kárba és legközelebb biztos sikerülni fog. (Nem is beszélve arról, hogy milyen állóképességet, fittséget, kitartást és edzettséget szereztünk a felkészülés alatt.) Vagy ha egy résztávot sikerül teljesítenünk, mondjuk 30-35 km-t, akkor meg örüljünk annak, hiszen az is jó nagy távolság.
(És egy picit akár előre is gondolkozhatunk... Van-e élet a maraton után? Ha teljesítettük a nagy tervet, célbaértünk, mi fog utána erőt adni az edzésekhez? Főleg, ha a maratonunk ősszel volt és utána már csak rosszabb lesz az idő...)
A legfontosabb önmagunk biztatása és az önbizalmunk erősítése: ha megtettük becsülettel az ajánlott edzésmunkát, kilométerek százai vannak a lábunkban, akkor menni fog az! Ha nagyon izgulunk, gondoljunk arra, hogy ugyan miben lenne más ez a pár óra futás, mint egy jó hosszú futóedzésünk, amit a kedvenc zenénket hallgatva kellemesen végigkocogunk? Oké, egy kicsit hosszabb, de a verseny hangulata majd automatikusan hozni fogja az utolsó kilométereket. Azt is tudatosítsuk magunkban, hogy nem fogjuk elfutni a maraton elejét! Hiszen a maraton nem két félmaraton, hanem egy összefüggő táv, ami úgy igazán a 30. km-nél kezdődik csak el. Gyakorlatilag tilos a verseny hevében gyors tempóban rohanni az elején, mert akkor az izmok hamarabb elfáradnak, egy kis izomláz is beköszön és energia sem nagyon marad a táv második felére. Inkább kezdjünk  csak szép lassan, komótosan kocogva, fokozatosan melegedjünk be, hangolódjunk rá a futásra!

És végül: azt írják egyébként némely nagy futók, hogy ha az izgalom álmatlanságba csap át a maraton előtt, akkor előző este engedélyezett egy pohár bor is, hogy ellazítson. (A tésztapartin meg egy doboz sört kaptunk a tészta mellé.) Azért csak csínján a piálással! :)