Ezen a verőfényes, szellős, ragyogó tavaszi napon Budapest a futást ünnepelte, a futók pedig Budapestet. Ma rendezték ugyanis az idei Vivicitta futóversenyt. Magam ugyan nem futottam idén a Vivicittán, de edzésként azért én is futottam a Margitszigeten a magam 21 kilométerét. Előtte, közben és utána pedig persze a Vivicitta résztvevőiben gyönyörködtem.
Néztem a
mellettem elrobogó, hihetetlenül atletikus, szálkásan izmos alkatú legjobbakat,
de ugyanilyen lelkesen néztem a fáradtan és fújtatva, mégis szemmel láthatóan büszkén befutó
félmaratonistákat, a rövidebb táv végén befutó, kipirosodott arcú gyerekeket,
felnőtteket, láttam kerekes székes versenyzőket, láttam vékony, izmos futókat,
de láttam duci, sőt kövér futókat is, láttam fiatalokat, középkorúakat és idős
futókat is. Annyifélék voltak, de ma két dolog összekötötte őket: a
futás és Budapest.
Az első Vivicitta versenyt 1984-ben Olaszországban rendezték. (A Vivicitta jelentése: "éljen a város".) Azóta nemzetközi szinten is népszerűvé vált ez a városvédő futóverseny és minden
tavasszal mintegy negyedmillióan futnak a világ 50 városában. Budapesten először 1986-ban rendezték meg, akkor kb. 1600
futó ért célba. Idén már 28. alkalommal rendezték meg a versenyt, amelynek a különböző távjaira együttesen körülbelül 15.000
nevezés érkezett! Nagyszerű ez a fejlődés és remélhetőleg egyszer majd ez a szám
is megduplázódik. Hiszen a futás népszerűtlenebb nem, csak egyre népszerűbb és
sikeresebb lesz, hiszen ez a legjobb, legegyszerűbb, legklasszikusabb sportág.
Csodálatos egészségi és lelki hatásairól sok-sok könyvet írtak már és mindenki,
aki maga is futott, kocogott rendszeresen, az tapasztalta a jótékony hatásokat
és feltehetően a közvetlen környezetében mások figyelmét is felhívta erre.
Az előző 27 Vivicitta logója a BSI honlapjáról
Minden futórendezvényen fantasztikusan jó hangulat van - már csak ezért is érdemes benevezni egy versenyre vagy
csak úgy elmenni nézelődni. Itt sok a jókedv, a türelem, az udvariasság és
kevés a türelmetlenség és a feszültség. A budapesti Vivicitta verseny (csakúgy, mint a többi
Budapesten rendezett verseny) pedig abból szempontból is különleges hangulatú,
hogy a futók és a nézők a verseny útvonalán önkéntelenül is rácsodálkoznak
arra, hogy ez a város gyönyörű és kiváltság itt lakni. Most nem autóval,
villamossal, busszal járja az ember a budapesti utcákat, hanem
futva-kocogva, így lehetősége van egy jót nézelődni és bámészkodni. Futóként az ember
jóval nagyobb területet jár be, mint máskor gyalogosan, nem is beszélve arról,
hogy ezúttal benzingőzmentes, jó levegőben futhat a rakparton, ahol máskor
tömött autósorok araszolnak.
Budapest szépsége folytán nem csoda, hogy a CNN honlapja is
Budapestet ajánlja a világ maratonistáinak október hónapra. Biztos vagyok
benne, hogy a ma rajthoz álló 3600 félmaratonista közül is lesznek jópáran, akik a sikeres célbaérés után kedvet kapnak ahhoz, hogy tovább növeljék
a távot és lefussák egyszer a maratont is. Nekik jó felkészülést kívánok és
bízok benne, hogy ezen a blogon is sok hasznos infót találnak a
felkészüléshez.